Legszebb védett madaraink, szemet gyönyörködtető lepkéink, virág ritkaságok, kemény és puhafa ligeterdők fái, emlős állatok.

Tiszadob élővilágának hallatlan gazdagságát három folyó találkozása alakította ki. A Tisza a Sajó és a Takta hullámterei a fajok számára természetes géncsatornák, ahol az időjárási körülményekhez igazodva húzódhatnak délről északra, vagy, ha az élet azt kívánja északról délre. Az éltető víz változatos, mozaikos talaj- és tájszerkezetet alakított ki. Kemény- és puhafa ligeterdők, ősgyepek, vizes élőhelyek, szántók váltogatják egymást. Hihetetlen ökológiai potenciál, gén csomópont, amely, ha megértjük és jól hasznosítjuk, akár háromezer embert is képes eltartani. 

Tudósok a táj védelmében

Ha szereted a természetet, magával ragad és rabul ejt a tiszadobi táj, ne csodálkozz rajta! A megélhetésen kívűl sokat köszönhetünk a táj szépségének. Andrássy Gyula az andrássyak legszebb kastélyát nem véletlenűl építette ide. Tudós emberek ingyen, sokszor a korszellemmel, a hatalommal, és saját főnökeikkel szemben is óvták és védték e tájat. A hétköznapi hősök közzül elsőként Dr. Legány András előtt kell meghajtanunk fejünket! Neki és segítőinek köszönhetjük, hogy 1977-ben természetvédelmi területté nyílvánították a tiszadobi árteret és a Szigetben a mai tölgy és kőris erdők helyén nem a tiszalökihez hasonló vikkendtelep van. 86 évesen önzetlenül ajánlotta fel az Andrássy Egyesület honlapjára fényképeit. Miden vágya az, hogy a gyerekek megismerjék és megszeressék lakóhelyük  madarait, fáit, bogarait, virágait.

Nincs már köztünk Horváth Benő ökológus, a Tisza szerelmese. Hamvait nem véletlenül a mi falunk határában fogadta be a Tisza. Holtágaink, vizes élőhelyeink tudományos igényű felmérésén, megismertetésén, megmentésén, kezelési és hasznosítási tervén dolgozott. 

Bugya Titusz tanszékvezető egyetemi tanár, Tiszadob szülötte, 150 oldalas dolgozatában írta le Tiszadob természetföldrajzi viszonyait, és ezek kialakulását, változásait a földtörténeti koroktól napjainkig.

A szegedi és a debreceni egyetem tanárai éveken keresztül a dobi határba hozták hallgatóikat, hogy megismerjék rovaraink, csigáink, úszó lápjaink élővilágát.

Nem csak a tudósok védték és gazdagították e táj értékeit, idősb Budaházy Lajos, községünk díszpolgára és Budaházy Zoltán erdészként szerette, óvta erdeink élővilágát, a fekete gólya fészkét, a Gémest, az „őserdőt“. 

 

Holtág, erdő, ősgyep

Tiszadob határának falu felőli része, a Tiszadobi Ártér Természetvédelmi Terület, 1000 hektár, a Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében van. A Telki-legelő, mint 6000 hektáros ősgyep, a Hortobágy legészakibb nyulványa, a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet része és a Bükki Nemzeti Park felügyelete alatt áll. 

Három kiemelkedő természetvédelmi érték köré csoportosíthatók a tiszadobi élőhelyek: a Tisza és holtágai, a telki ősgyep, és az Alföldön nagyon jelentős, 1000 hektárnyi erdő.

 

A holtág rendszer a Tisza szabályozás eredménye. A sok-sok tiszai és más folyók holtágai közül kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy mentett oldali holtág. Az 1884-es, nagy árvíz idején találkozott utoljára közvetlenül az élő Tisza vize a holtágéval. Azóta a holtágak a Tiszából csak az altalajon keresztül kaptak szürt vizet, illetve a szivornyákon keresztül. A holtágainkkal egyidős hullámtéri (gátakon belüli) holtágak feltöltődtek, elmocsarasadtak, vizük erősen eutrofizálódott. Amikor a 2000-es évek eleji árvizek alkalmával a nyárigátat védtük köröm szakadtáig, akkor nemcsak a falut védtük, hanem a holtágak élővilágát is.

A Darab-Tisza, az egyetlen hullámtéri holtágunk. Ha nem lett volna nyárigát, a Falusi-Tisza és a Malom-Tisza is olyan lenne, mint a a Darab-Tisza.

 Darab-Tisza – a halak bölcsője 

 

A vízfelület 9,5 hektár, az átlagos vízmélység 2,2 méter, a part hossza 2650 méter, a víztömege 209.440 köbméter. A vízfelület növényborítottsága 85-90%-os, augusztusban legkisebb a szabad vízfelület. Vízminősége változó, árvizeket követően az élő Tiszáéval megegyező, később a felhalmozódó szerves iszap és hal ürülék lebontása sok oxigént emészt fel. Kedvezőtlen, hogy nyár végére a sulyom borítás 90% főlé nő. A nagy vízszint ingadozás miatt, nem alakultak ki nádas-gyékényes társulások. A meder erősen feltöltődött. 

Hasznosítási lehetőségei: fokgazdálkodás (az ősi ártéri gazdálkodás) számára ideális feltételeket nyújt. Rajta zsilip megépítésével vízszintje szabályozhatóvá tehető lehetne. Kiváló halívóhely, innen ellátható lenne a holtágrendszer halivadékkal és segítene az élő Tisza halállományának javításában is. Hidrológiai szerepköre, ülepítő szűrőként áttételes kapcsolatot teremt a Tisza és a holtágak között, időszakos vízutánpótlást biztosít a többi holtág számára. Ezzel két fontos ökológiai rendszert köt össze. Kedvező élőhely, refugium terület (menedékhely a fajok számára). Mikroklimatikus hatása van környezetére.

 

 Falusi-Tisza – medúzák élőhelye

 

Vízfelülete 31,47 hektár, ebből 0,4 hektár nádas-gyékényes. Átlagos mélysége 2,5 méter, átlagos térfogata 786.750 köbméter. Parthossza 6.390 méter, ennek 63%-a kemény és puhafa ligeterdő. Jellegzetes növényei a vizitők, sulyom, lebegő hínárok, korábban, nagyobb vízszint esetén, tündérrózsa. Közvetlenül a parti sávban kocsányos tölgy, enyves éger, vénic szil, fehér nyárfák találhatók. Ezekre futnak fel az ártér jellegzetes kúszó növényei a ligeti szőlő, a komló és újabban sajnos, az agresszíven terjedő, süntök. A víz minőségét mutatja az édesvizi meduza jelenléte. A rovarok közül a legjelentősebbek a védett óriáscsibor, a sárgaszegélyű csíkbogár, a nagy búvárbogár. A poloska félék közül a vízi skorpió, botpoloska, szitakötők közül a fürge légivadász, kék légivadász, nádi acsa, közönséges acsa, vízi pásztor. Az ökoszisztémába beillő őshonos halak közül ki kell emelnünk a réti csíkot, a lápi pócot, a nyurga pontyot, compót, dévér keszeget, a bodorkát, a karika keszeget, a veres szárnyú keszeget,  az ezüst és arany kárászt, a leső harcsát, a süllőt, a csukát és a folyami sügért. Tájidegen, telepítés következménye a fehér busa, az amur, a tükörponty, a tőponty. És sajnos nagy számban van jelen a törpeharcsa és az amurgéb is. Védett növényfajok a ligeti szőlő, sulyom, a rucaöröm és a tavi rózsa. Az állatok közül védett az édesvizi medúza, az óriás csibor, a lápi póc, a réti csík, és a farkasalma lepke.

 

Malom-Tisza – a szentély

Szentély jellegű holtág. Vízfelülete 54,35 hektár, átlag mélysége 1,5 méter, vizének térfogata 815.250 köbméter, parhossza 9.490 méter. A Malom-Tisza tótfűzi keresztgátjától az ókenézi kastély irányába több hektár nagyságú úszóláp terül el, terjedőben lévő kivételes értékű mocsári páfránnyal. Sajnos az aggasztó vízhiány miatt ezek az úszólápok leültek. További sorsuk a holtág vízutánpótlásának biztosításától függ. A part erdősültsége kielégítő, a déli oldalon öreg fekete és fehér nyárfák szegélyezik, pótlásuk a cserje szint meghagyása mellett, fiatal fehér és fekete nyarakkal kellene, hogy megtörténjen. Közvetlenül a vízparton a fűzek pótolandók. A vízutánpótlás hiánya okozza a Malom-Tisza gyengébb vízminőségét és elmocsarasodását. A gyékény és nádsávok mellett a holtág erdősült árnyákos partja mentén, a gárdoni kanyar után, a sajátos mikroklíma eredményeként, úszólápok keletkeznek. Felszínükön nagy tömegben növekedik a tőzegpáfrány, erről lehet őket megismerni. Ennek a holtágnak jellegzetes növényei a tavi rózsa, a rucaöröm, a sulyom, a keskeny levelű gyékény, a közönséges rence és a süllőhínár. A víztest mélyebb rétegeit is dús hínárpopuláció borítja. Halállományára az eutrofizálódott vizeket jobban elviselő fajok a jellemzőek, de megél itt a süllő és a harcsa is.

 

 

Szücs-Tisza és Sajó-Tisza

Vízfelülete 24,32 heltár, átlag mélysége 0,5 méter, de előfodul, hogy szinte teljesen kiszárad. A holtágszakasz a feltőltődés utolsó szakaszában van. 

A Sajó-Tisza a jelenlegi Tisza meder jobb partján 15,2 kilométer hosszú holtág rendszert alkot. A meder felső Tisza felőli vége jelentősen feltöltődött. Partját az egykori ártéri erők maradványai, kocsányos tölgyek, fehér és fekete nyárfák, szilfák szegélyezik. Magas, zárt koronáikkal különleges mikroklímát teremtenek, melyben jól érzi magát a rendkívül értékes tarkalepke és a farkasalma lepke.

Fontos feladat lenne növény és állatvilágának alaposabb feltárása.  Tiszalúc határában lévő részét vikkendházak szegélyezik, horgászvízként hasznosítják. Honlapunk Tiszadob természetvédelmi értékeinek bemutatását a holtágakról szóló rövid összefoglalóval indítja. Hónapról-hónapra újabb és újabb területeket, értékeket fogunk bemutatni. Érdemes lesz figyelemmel követni minket.